Jelen posztnak nem kifejezetten az lesz a tárgya, hogy jogilag taglalja, mennyire élet- és balesetveszélyesek, sőt törvénysértőek (szabálysértés, bűncselekmény) az egyes agyilag gyéren bebútorozott és mentálisan eleve alkalmatlan gépjárművezetők (és motorosok) úgynevezett büntetőfékezési akciói (szándékos lefékezés egy másik autós előtt, vélt sérelmek miatt a hirtelen lefékezéssel mintegy „büntetést” gyakorolni), hanem konkrét jogalkotási javaslatokat kíván megfogalmazni, annak érdekében, hogy e jelenség – lehetőség szerint – drasztikusan lecsökkenjen, avagy végleg eltűnjön a hazai utakról. Egyszersmind a hazai közlekedésnek is bizonyos kulturált medret teremtsen…
1. Javaslat: a pszichés, mentális állapot rendszeres vizsgálata
A nemrég büntetőfékező audisrepesztő ügyével összefüggésben megkérdezett egyik szakértő azon véleményének is hangot adott, hogy a jogosítvány megszerzése érdekében vizsgálni kellene az érintett mentális- pszichés állapotát is.
Szubjektív véleményünk, de a büntetőfékezés intézménye, mellyel az elkövető gyakorlatilag azt reprezentálja, hogy ártani akar a közlekedésben részt vevő másik félnek, nem csak erkölcsileg és jogilag kifogásolható, de valóban felveti az elkövető mentális- pszichés állapotának egészségét is, mely túlmutat azon, hogy több pénze van az illetőnek, mint esze…
Mi a garancia vajon arra, hogy aki ártani akar egy másik embertársának a forgalomban, nem teszi meg még egyszer, avagy nem árt más módon is embertársainak? Többről van itt szó, mint arról, hogy morálisan egy nullával van dolgunk, hisz ennek következménye legfeljebb a jogkövetkezmény lehet – lásd: a hatályos jogszabályok szerint az audist eltiltották egy évre a vezetéstől, és pénzbüntetésben is részesítették, igaz az ítélet még nem jogerős.
Többről van itt szó, mert aki büntetőfékezik, az egyértelműen kimutatja, hogy ártani akar és ártani képes embertársainak, akik szintén részt vesznek a közlekedésben, vagyis sem a mások, de közvetve a saját testi épsége sem izgatja, vagyis ön- és közveszélyes lehet bizonyos szituációkban. Ennek pedig már vastagon a mentális- és pszichés egészséghez, esetleg betegséghez van köze…
Jogosan merülhet hát fel bennünk az az igény, hogy csak mentálisan, pszichésen egészséges emberek ülhessenek mindenkor volánhoz, a közlekedés biztonsága, egyszersmind az élet- és vagyonvédelem érdekében. Mindezt hatékonyan szolgálná a következő szabályok hazai jogrendszerbe történő bevezetése:
- a jogosítvány megszerzésének alapfeltételeként úgynevezett támogató pszichiáteri szakvélemény előírása (a félreértések elkerülése érdekében: pszichiáteri és nem pszichológusi), melynek értelmében a támogató szakvélemény a jogosítvány megszerzésének érvényességi kellékévé válna,
- a jogosítvány érvényességének megújításakor, de legalább ötévente a pszichiáteri szakvélemény ismételt megújíttatása; a támogató szakvélemény tehát a további szabályszerű vezetés feltételévé, egyszersmind a jogosítvány megújításának is érvényességi kellékévé válna,
- közúti balesetben részes feleknél hivatalból pszichiáteri szakvélemény készíttetése, kivéve, ha az érintett rendelkezik egy évnél nem régebbi, közúti járművezetéssel összefüggő, támogató pszichiátriai szakvéleménnyel.
Mindezekre tekintettel álláspontunk szerint – hosszú távon, de – kiszűrhetőek azon társadalomra, vagy önmagukra veszélyes személyek, akiknek a járművezetéstől való távol tartását mentális és pszichés állapotuk indokolttá teszi, egyúttal a rendszerbe nem kerülnének be olyan újonnan mentálisan, pszichésen problémás, netalán veszélyes személyek, akik majd egy szép napon például büntetőfékeznek...
2. Javaslat: elsősegélynyújtó tanfolyam rendszeres elvégzése
A nemrég büntetőfékező audisrepesztő ügyével összefüggésben felmerült bennünk, hogy vajon ha valaki netalántán véresen komolyan meg is sérült volna, akkor az audis vajon el akarta volna látni a sebeit az általa kihívott mentők kiérkezéséig? El tudta volna látni egyáltalán a sebeket, azaz értett volna az elsősegély nyújtásához… netalán gyorsan tovább húz… el… tova… hisz jószerével a másik kocsiba épített fedélzeti kamera sem zavarta… de ezt nem tudhatjuk…
Létfontosságú – és nem csak közúti baleseteknél –, hogy tisztában legyünk az alapvető elsősegély nyújtási ismeretekkel, legyen is a járműben ehhez alkalmas felszerelés, de az is létfontosságú lehet, hogy ha használni ugyan nem tudunk, de legalább ne ártsunk a baleset helyszínén, esetleg nagyobb kárt is okozva…
Mivel nagyon kérdéses, hogy milyen szintű az átlag járművezetők elsősegélynyújtással összefüggő elméleti és gyakorlati tapasztalata, tudomásunk szerint már a 2000-es évek vége felé készült ezzel összefüggésben egy jogalkotási javaslat-tervezet az egykori egészségügyi minisztériumnál, azonban támogatás híján az államtitkárokig sem jutott el.
A történet ugyan csak kószamód ismert, azonban ennek figyelembe vételével hatékonyan szolgálná a következő szabályok hazai jogrendszerbe történő bevezetése az elsősegélynyújtás eredményességét:
- a jogosítvány érvényességének megújításakor, de legalább ötévente a hivatalos elsősegélynyújtó tanfolyam ismételt elvégzése; az elsősegélynyújtó tanfolyam ismételt elvégzése tehát a további szabályszerű vezetés feltételévé, egyszersmind a jogosítvány megújításának is érvényességi kellékévé válna,
- közúti balesetben részes felek hivatalból történő kötelezése az elsősegélynyújtó tanfolyam ismételt elvégzésére, kivéve, ha az érintett egy évnél nem régebben ilyen tanfolyamot végzett, vagy ha az érintett balesetből eredő egészségi állapota, kora (vagy egyéb ok) ezt nem teszi lehetővé.
Mindezekre tekintettel álláspontunk szerint – hosszú távon, de – növelhető lenne a közúti járműforgalom biztonsága, a balesetet elszenvedettek ellátásának eredményessége, ugyanakkor azonban az elsősegélynyújtással összefüggő ismeretek minél jobban történő elmélyítése az egészségügyi ellátórendszerek tehermentesítését is eredményezheti, hosszú távon, járulékos pozitívumként.
3. Javaslat: elkobzás
A büntetőfékezés intézménye olyan gyakorlat, melynek a művelői – nagy valószínűséggel – nem egyszer, de adott esetben gyakorta hódolhatnak, csak nem buknak le, nincs ellenük bizonyíték.
Mindezekre tekintettel – jóllehet ezen javaslat kérdéses a tulajdon szabadságának intézménye miatt –, de javasolt lenne a büntetőfékezők esetében is a jogerős marasztaló ítélet részeként mellékbüntetésként a bűncselekmény eszközének (jelen esetben a gépjármű) állam részére történő elkobzása, a további bűncselekmények megelőzése érdekében, prevenció gyanánt is, mely kellő elrettentésül hatna más elkövetőkre is.
Ugyanakkor álláspontunk szerint azt is lehetővé kellene tenni, hogy a jogerősen elítélt személy bizonyos határidő tűzésével, de a mindenkori piaci átlagáron megválthassa gépjárművét, így továbbra is szabadon gyakorolhatná tulajdonát a gépjármű felett, a tulajdonjog szabadsága tehát nem sérülne (megjegyezni kívánjuk, hogy akinek volt anyagi forrása például egy nagy értékű gépjármű vásárlására, az vélhetően a megváltására megállapított pénzösszeg megfizetésére is képes), más kérdés, hogy a jogerős ítéletben el is tilthatják őt a járművezetéstől…
4. Javaslat: fedélzeti kamerák kötelezővé tétele
A büntetőfékezés intézménye olyan gyakorlat, melynek a művelői – nagy valószínűséggel – nem egyszer, de adott esetben gyakorta hódolhatnak, csak nem buknak le, nincs ellenük bizonyíték.
Mindezekre tekintettel – felmenő rendszerben, azaz nem azonnal mindenkinek, de – indokolt lenne a fedélzeti kamerák beépítésének kötelezővé tétele, elkerülendő minden későbbi jogvitát is.
Fenti négy javaslat – álláspontunk szerint – elegendő és kellő visszatartó erővel bírhatna a büntetőfékezők megfékezése érdekében, de ha van ötletetek, véleményetek írjátok meg bátran kommentben!
Megjegyzés: a kommentben kérem, szorítkozzatok az építő, konstruktív ötletekre, véleményekre!
Köszönöm!
Utolsó kommentek